Interjúk

Mire emlékszel legszívesebben az előkészítőről? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?
Mit emelnél ki a leginkább a tanár munkájával kapcsolatban?

Kiss László tanár úr munkájával kapcsolatban több dolgot is kiemelnék: a legszembetűnőbbek a PPT-s prezentációi voltak, hihetetlen pofásak és találóak voltak, remek képekkel és ábrákkal illusztrálva. Ezenkívül nagyon jó volt a tanár úr rendkívül magas háttértudása, nagyon sokszor színesítette az anyagot érdekességekkel, viccekkel, eszmefuttatásokkal, amelyek révén egy-egy téma is jobban megmaradt és a világ dolgaiban is jobban el tudunk tájékozódni.

Miben volt más, miben adott többet, mint az iskolai óra?

Az iskolai óránál és fakultációnál jóval eredményesebb volt az előkészítő: szisztematikusan átnéztük a teljes gimnáziumi anyagot, összefüggésekkel, a lényegre és a követelményekre összpontosítva. Ez a rendszerezés azok számára, akik a középiskolai évek alatt többé-kevésbé rendszeresen tanulnak nagyon hasznos és számomra elegendő is volt. A jegyzetek és az ismétlés, valamint az, hogy rutint szereztünk az érettségi feladatokban, az érettségi logikájában, sokat segített.

Milyen volt az órák hangulata? Születtek barátságok a csoportban?

Az órák hangulata jó volt, én nagyon szerettem előkészítőre járni: részben a tanár úr fantasztikus órái miatt, részben pedig a csoporttársaim miatt, akikkel már olyan december-január környékére beszélő viszony alakult ki. Sokszor direkt hamarabb is érkeztünk páran, vagy voltak akik találkoztak és együtt jöttek és egy bemelegítő beszélgetéssel vágtunk neki az órának. Sajnos azonban sokan csak az elején jártak, aztán valamiért eltűntek az órákról.

Milyen érzés volt már fél-egy évvel korábban bekerülni az egyetemi közegbe?

Mivel sokan folytatjuk az ELTE-n tanulmányainkat, ezért különösen jó volt és előnyös, hogy már több mint 5 szaktársamat is ismerem. 

Végezetül pedig szeretném megköszönni a szervezést és magát az előkészítőt, remek volt.
 
 
 
 

 

Mire emlékszel legszívesebben az előkészítőről? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?

A legemlékezetesebb talán a legelső óra, amikor nagyon nehéz érzésekkel indultam haza, mert féltem, hogy semmi értelme nem lesz ennek az egésznek. 33 éves vagyok, és most az ELTE 150 órás magyar előkészítője után jelentkeztem pszichológia szakra.

Ami mindenképp hasznos tanulság volt, az az, hogy annak ellenére, hogy nyilvánvaló okoknál fogva a 4 év tananyagát nem lehet 150 óra alatt újratanulni de azt meg lehet tanítani/tanulni, hogy 2017-ben milyen az emelt magyar érettségi, mit várnak el, hogyan lehet jó esszét, reflektálást írni, hogyan gondolkozzon az ember, mit mondjon és mit ne.

Mit emelnél ki a leginkább a tanár munkájával kapcsolatban?

Szerencsém volt mindkét magyar tanárhoz járni (Fejérvári Gergő és Virág Krisztina) mert pont az előkészítő időpontjaiban zajlott egy nyelvi előkészítő is. S így a kimaradó órákat Krisztinánál pótoltam.

Gergő nagyon alternatív, felkészült, igen nagy tudású, intuitív személyiség.

Kriszta hihetetlenül tud, le sem tagadhatná, hogy pszichológiát tanul, mindketten türelmesek, tökéletes választás mindkét személy. Örülök, hogy mindkettőjüktől tanulhattam.

Miben volt más, miben adott többet, mint az iskolai óra?

Bár 15 éve voltam középiskolás, de nyilvánvaló módon klasszisokkal részletesebb, alaposabb, aprólékosabb volt.

De ami a legfontosabb: mindhárom megjelölt egyetem pszichológiájára felvettek; most már boldogan mondhatom. Így a legelső óra félelme alaptalannak bizonyult :)