Történelem I.

 

Mire emlékszel legszívesebben az előkészítőről? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?
Mit emelnél ki a leginkább a tanár munkájával kapcsolatban?

Kiss László tanár úr munkájával kapcsolatban több dolgot is kiemelnék: a legszembetűnök a PPT-s prezentációi voltak, hihetetlen pofásak és találóak voltak, remek képekkel és ábrákkal illusztrálva. Ezenkívül nagyon jó volt a tanár úr rendkívül magas háttértudása, nagyon sokszor színesítette az anyagot érdekeségekkel, viccekkel, eszmefuttatásokkal, amelyek révén egy-egy téma is jobban megmaradt és a világ dolgaiban is jobban el tudunk tájékozódni.

Miben volt más, miben adott többet, mint az iskolai óra?

Az iskolai óránál és fakultációnál jóval eredményesebb volt az előkészítő: szisztematikusan átnéztük a teljes gimnáziumi anyagot, összefüggésekkel, a lényegre és a követelményekre összpontosítva. Ez a rendszerezés azok számára, akik a középiskolai évek alatt többé-kevésbé rendszeresen tanulnak nagyon hasznos és számomra elegendő is volt. A jegyzetek és az ismétlés, valamint az, hogy rutint szereztünk az érettségi feladatokban, az érettségi logikájában, sokat segített.

Milyen volt az órák hangulata? Születtek barátságok a csoportban?

Az órák hangulata jó volt, én nagyon szerettem előkészítőre járni: részben a tanár úr fantasztikus órái miatt, részben pedig a csoporttársaim miatt, akikkel már olyan december-január környékére beszélő viszony alakult ki. Sokszor direkt hamarabb is érkeztünk páran, vagy voltak akik találkoztak és együtt jöttek és egy bemelegítő beszélgetéssel vágtunk neki az órának. Sajnos azonban sokan csak az elején jártak, aztán valamiért eltűntek az órákról.

Milyen érzés volt már fél-egy évvel korábban bekerülni az egyetemi közegbe?

Mivel sokan folytatjuk az ELTE-n tanulmányainkat, ezért különösen jó volt és előnyös, hogy már több mint 5 szaktársamat is ismerem. 

Végezetül pedig szeretném megköszönni a szervezést és magát az előkészítőt, remek volt.